Horvátlövő

Horvátlövő Szombathelytől 15 kilométerre délnyugatra fekszik, a Pinka folyó bal partján, közvetlenül a mai osztrák határ mellett.A település alapításának pontos időpontja nem állapítató meg. Ám Árpád-kori határőr és íjász lakóira utal nevének második fele, ugyanis királyaink őket telepítették ide a gyepű védelmére. A község nevének előtagja pedig a 16. századi horvát telepítést megörökítő nemzetiségnév járul. Erre utaló első írott formája 1553-ból maradt fenn. A török Bécs elleni 1532. évi hadjárata, Kőszeg ostroma során kifosztotta az egész vidéket, elpusztított mindent, ami az útjába került. Az elnéptelenedett határvidékre 1522. táján vándoroltak be a török uralom alá került horvát területekről menekülő horvát lakosság első csoportjai. Hiteles forrás tanúsítja, hogy II. Erdődy Péter gróf és horvát származású felesége, Tahy Margit az 1532-1535. években a Pinka folyó mentére telepített le a dalmáciai Moslavina, Rovisce, Raca és Koprovnica környékéről származó horvátokat. Horvátlövő községben 14 horvát család telepedett le, és alkotott közösséget a már itt élő német és magyar származású családokkal. 1715-ben a Pinka folyó nyugati oldalán található Németlövő (Deutsch-Schützen) faluba telepítik át az ekkor Tóth-Sicz névalakban előforduló horvátlövői német anyanyelvű lakosságot, az ott élő horvát családokat pedig a helyükre telepítették be. A község 1613-ban kapta a maihoz leginkább hasonló horvát nyelvű Horváth-Sicz - elnevezést, amely később Horváth-Lövő néven szerepelt. A szájhagyomány szerint az első temploma a XVIII. század elején fából készült. A jelenlegi, eredetileg barokk stílusú temploma 1796-1798. között Szent Anna tiszteletére kápolnának épült, később klasszicista stílusban bővítették, majd 1836-ban tornyot, 1864-ben pedig sekrestyét építettek hozzá. A trianoni békeszerződéssel Ausztriának ítélt községet 1921. december 1-én szállták meg az osztrák csapatok. A falu a szomszédos Alsócsatár, Felsőcsatár, Kisnarda, Magyarkeresztes, Nagynarda, Németkeresztes és Pornóapáti települések lakosságával tanúsított hazafias kiállása következtében Pehm András községi bíró bíráskodása idején, 1923. január 10-én került vissza Magyarországhoz. Az Országgyűlés 1992.évi döntése értelmében a község megkapta falu a "Communitas Fidelissima", azaz a Hűség falva címet.