Felsőcsatár

A horvát település Szombathelytől 18 kilométerre a Pinka folyó partján, közvetlenül az osztrák határ mellett fekszik. A település már a korai időszakok óta ismert lakott hely volt. Ezt igazolja a Világosi erdőben lévő halomsír-mező is, amely vaskori eredetű. A falutól délre, a jelenlegi kőbánya területén lehetett az a kőfejtő, amelyet már a római korban is műveltek. IV. Béla király adománylevelében, 1244-ben Chatar néven említik először. A név alapján első lakói fegyvergyártó szolgálónépek, pajzsgyártók voltak, akik feltehetően a közeli Pinkóvárhoz tartoztak. 1532-ben Kőszeg várának ostromakor Csatárt is elpusztították a törökök. A XVI. a Batthyányak az elpusztított lakosság helyére horvátországi telepeseket hoztak. 1586-ban szerepel először két faluként Nemes Chatar (később Alsócsatár) és Felsőcsatár néven. 1921-ben a trianoni békeszerződést végrehajtó határmegállapító bizottság először Ausztriának ítélte a települést. Ám a helybeli lakosok tiltakozása következtében 1923 március elején visszakerült Magyarországhoz Felsőcsatárt 1933-ban egyesítették Alsócsatárral. Az Országgyűlés 1992.évi döntése értelmében a község megkapta falu "Communitas Fidelissima", azaz a Hűség falva címet, mivel az ősök által kikényszerített - az 1923. március 9-én született döntés eredményeként - ragaszkodott Magyarországhoz. tartozik.

A falu főbb látnivalói:

• A Világos-erdei halomsírok

• A Pinka-szurdok

• A Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus templom, amelynek elődje már 1284-ben állt.

• Az ország egyetlen Vasfüggöny Múzeuma

• A Vas-hegyen álló, középkori eredetű Szűz Mária-kápolna