Buj

A 14. századtól ismert település. Valószínűleg eredetileg várispánsági birtok lehetett.

Neve az idők során "Bwl", "Buul", "Buly" alakban fordult elő az oklevelekben.

Először 1327-ben említették az oklevelek, birtokosa ekkor a Buji család volt, majd 1463-ban a Kállay család lett a fő birtokosa, de a Buji családnak is voltak itt birtokrészei.

1461-ben Csűry Pált, a Szabolcs vármegyei alispánt találjuk itt mint birtokost.

1588-ban több család is birtokosa volt, így a Buji, Litteráti, Báthory és Ványi családok is.

1629-ben Puha Ferenc kötötte le a nagykállói Megyeri Gábornak 33 arany 18 tallér ellenében.

A 19. században, a jobbágyfelszabadításkor nemesi közbirtokossági falu volt. Ekkor fő birtokosai az Ibrányi és Krajnyik családok voltak.

Határában, Buj és Kótaj között, állt egykor az úgynevezett "Törik-szakad csárda", amely Jókai Mór Egy magyar nábob című regényéből ismert.