A Duna-Ipoly Nemzeti Park részét alkotó és a palóc kultúra megtestesítője Bernecebaráti, amely Bernece és Baráti ősi települések egyesülésével jött létre a Börzsöny nyugati partfala mentén. 1928-ban egyesült a két község 1936 lakossal. Mindkét település története legalább az Árpád-korra nyúlik vissza. A falu elé ugró domb valóságos vár, a kicsiny műemlékké nyilvánított 13. században épült templomával együtt. Megerősített jellegét fekvése, messzire látható hagymasisakos tornya, lövésekkel tagolt újjáépített körfala még ma is elárulja. Az említett dombháton bronzkori vagy kora vaskori telep volt, melynek egy részét földsánccal vették körül. Ennek maradványai a mai napig is jól láthatók.
A történelmi időszakot vizsgálva a magyarok 900 körül érkeztek a vidékre. A honfoglaló vezérek birtokba vették az Ipoly-völgyét is. A Börzsöny peremén Árpád-kori falvak sorakoznak, köztük ez a falu is, Bernecebaráti.
Alapadatok
Testvértelepülések
Ipolyság (Szlovákia)
Ipolyszakállos (Szlovákia)
Ipolyszalka (Szlovákia)
Ipolyvisk (Szlovákia)
Tudtad?
Bernecebaráti ősi település a Börzsöny hegység lábánál.
Már az Kr.e. II. évezredben is éltek ezen a helyen emberek. A régészeti kutatások megállapították, hogy Bernecebaráti helyén egy földsánccal megerősített telep volt. Bernecét és Barátit az Árpád-korban alapították. A történelmet vizsgálva a magyarok 900 körül jöhettek a vidékre.
Az oklevelek 1245-ben említik először Bernecét Villa Burnice néven. A szláv eredetű név jelentése: sáros. Az említett első említéskor Hunt nemzetség birtokában lévő hely volt, Drégelyvár tartozéka. 1283-ban az esztergomi káptalan birtoka. 1285-ben Hont-Pázmány nemzetség Bozóki ága kapta. A helységek közé sorolták, s mint ilyen szerepel az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben is. Másfél évtizedig a Csák nemzetség birtokolta e területet. A XVI. század elején ugyancsak érsekségi birtok volt.
Baráti első okleveles említése 1156-ra tehető, mikor Adorján fia István e falut a Garam melléki bencéseknek adományozta. II. Géza oklevelében is szerepel a birtokadomány. Baráti neve a barát szóból származtatható, mely az itt élt szerzetesekre utal. 1349-ben Baráthy alakban szerepel a neve. Az esztergomi káptalan 1462-ben 503 forintért jutott a falu birtokába. A két község birtokosai között találhatók még a Verebélyi, Gréczy, Mahófalvy, Szállaspataki, Oláh, Okolcsányi családok.
A későbbi idők folyamán nagy csapások érték a két falu lakosait. A tatárjárás, a feudális urak viszályai és a török megszállás nem kerülte el ezt a vidéket sem. Folyamatosan csökkent a lakosság száma, számos jobbágycsalád hagyta el a környéket. Az 1400-as évek közepétől a helyzet normalizálódik, ez időben a községek életében javulás mutatkozik, annak ellenére, hogy Mátyás király igen nagy adókat vetett ki az itt lakó jobbágyokra. Mátyás sokat vadászott a Börzsöny ezen vidékein. Tanúsítja ezt a róla elnevezett Király-kút és Királyháza.
1546-ban a török elfoglalta a vidéket, és a két falu az esztergomi szandzsákhoz tartozott. Kettős megterhelést jelentett ez az idő a lakosságnak. A XVII. század végétől az uradalmak nyomása elviselhetetlenné vált, így a lakosság csupán napszámosokból, fuvarozókból és erdei munkásokból állt. A két világháború szintén sok áldozatot követelt. Az első világháború során igen sok férfit hívtak be a hadseregbe az országos átlaghoz képest. Az első világháborúban 59 fő, míg a másodikban 52 fő esett el. A lakosság a templomkertben emlékoszlopot állított az elesettek emlékére. A 80-as években az elvándorlási hullám csökkent, ám kétszer-háromszor többen haltak meg, mint születtek.
Bernece és Baráti 1928-ban egyesült, 1950-ben pedig Pest megyéhez csatolták. A faluban 1999-ben hatalmas árvíz pusztított, mely során igen sok lakóház megsérült. A felújítás éveket vett igénybe. Ugyan ebben az évben avatták fel a település címerét, melynek alapja egy korabeli bernecei pecsét. A milleneumi zászló átadásának ünnepsége 2001. május 6-án volt a községben.
A falunak igen sok mindent kellett túlélnie az elmúlt századokban, de mégis máig fennmaradt, és őrzi értékeit.
Akikre büszkék vagyunk
17 évesen lett az 1848-as szabadságharc honvédje, hadnagyi rangban érte a világosi fegyverletétel. Néhány év bujdosás után visszatért lakóhelyére, és a felvidéki utak tervezésében, építésében vett részt.
báró, orvos, olimpikon. Az első újkori olimpia 200 méteres síkfutás számának 3. helyezettje, az első magyar dobogós helyezett. A környék jótevőjeként emlékeznek rá, orvosi munkája mellett közéleti személyiség is volt. Többek között az ő ötletére rendezték meg az első (és egyben utolsó) Ipolymenti Kanász Hangversenyt, Ipolyságon.
Ipolymenti palóc tájszótár, illetve a Palóctrilógia és a Boldog Palócok unokái című regények írója.
érseki tanácsos, címzetes prépost, esperes, plébános
Az 1950-es években Bernecebarátiban élt és iskolaigazgatóként dolgozott. Kedvtelésből néprajzi gyűjtéssel foglalkozott. Későbbi tanítói helyeiről is sokat járta az Ipoly mentét. Az 1970-es években segítőtársával gyakran látogattak el falunkba, sok fényképet, amatőr filmet és magnófelvételt készítettek, mindezt a saját költségükön.
Benkó István a Börzsöny utolsó betyárja. Egyszerű bojtárgyerekből vált félelmetes betyárrá. Nevét több vármegye rettegte. Hajtóvadászat, vérdíj statárium, szökés a börtönből, a betyárvirtus számos kalandja, halálos ítélet, melyet később húsz éves börtönre változtattak, egyaránt része volt életének. Megszelídülve, vadőrként, hűségesen és megbízhatóan szolgálta gazdáját a Börzsöny menti falvakban. Ezekben az években Bernecebarátiban élt és a bernecei temetőben van a sírja is. A nép emlékezete sajátságos képet őriz mesékben, dalokban, történetek sokaságában az utolsó börzsönyi betyárról.
Hivatásos néprajzkutató. Számos fontos tanulmány publikált, több ezer fényképet, több száz gyűjtőfüzetet, iratdossziét hagyott az utókorra. Szentendrei szabadtéri múzeum megvalósulásának egyik elindítója, építésének harcosa volt. 1956-os néprajzi szakdolgozata Bernecebaráti és Kemence erdőgazdálkodásáról szólt. 1966-ban írt doktori disszertációjának témája pedig a Bernecebarátiban készített hátikosár volt.
IP-címe alapján az Ön jelenlegi tartózkodási helye: ZALAEGERSZEG
