Beremend, az ország legdélibb települése, Baranya megye déli kapuja, itt található a legdélibb pont is, melyet egy felállított kopjafa jelöl. A településtől 2 kilométerre korszerű határátkelőhely található Horvátország felé. A település cementgyáráról közismert, melyet 1910-ben Schaumberg-Lippe György német herceg alapított, és akkor a település központjában helyezkedett el. Emlékhelyét a Szoborpark őrzi. A jelenlegi, Beremend külterültén található gyár ma is meghatározó szerepet tölt be a település életében, átformálta a település szerkezetét, mert a városi és a falusi jelleg ötvöződik. Az iparosodás a közösségre is nagy hatással van, hiszen rengeteg civil egyesület található meg a községben. Sokszínű település, melyet 3 vallási felekezet templomai is alátámasztanak. A község az ördögkatlan fesztivál egyik rendezvényhelyszíne. A településen a kőbányában megtalálható, de nem látogatható, az országos védettségű Beremendi Kristálybarlang, ahonnan 28 Celsius fokos karsztvíz tör elő.
Alapadatok
Tudtad?
A Nagyharsányi hegy ördögszántotta hegy legendához kapcsolódóan az Ördög eldobott bakkancsából kiszoródott földből keletkezett a Beremendi Szőlőhegy.
Akikre büszkék vagyunk
Mendele Ferenc (1936-2006)
Adam Dragosavljević (1800–1862)
Bertalan Lajos (1838–1901)
Manninger Gusztáv Adolf (1910–1982)
Manninger Jenő (1918–2008)
Obersovszky Gyula (1927–2001)
Mende Ferenc (1936-2006) az Országos Műemlékivédelmi Felügyelőség igazgatója, Ybl díjas építész, műemlékvédelmi vezető. A népi építőipar és a szabadtéri múzeumok szakértőjeként nemzetközileg is elismert szakember volt. Pályafutása a szegedi Móra Ferenc Múzeumnál indult, majd 1972-től a Szenci Múzeum, később a Szabadtéri Néprajzi Múzeum igazgatójaként dolgozott. Kiemelkedő szerepe volt a kárpát-medencei magyar szabadtéri múzeumok hálózatának létrehozásában és koordinálásában. Számos tudományos publikációja és szakkönyve örökíti meg a népi építészet és a skanzen-múzeumok terén szerzett szakmai tapasztalatait.
Adam Dragosavljević (1800–1862) magyarországi szerb pedagógus, nyelvújító, tanító, nyelvész. Különböző helyeken tanult, mint Beremend, Kisvalud (Branjina), Kácsfalu (Jagodnjak), Harsány. 1817-től 1819-ig Zomborban (Sombor) járt iskolába, ahol tanárait is meglepte "a szerb nyelv dialektusairól" szóló diplomamunkájával. A latin és német nyelv területén is jártasságot szerzett. Siklóson tanított 1823-tól 1827-ig, Mohácson pedig 1827-től 1830-ig. Megszakítva oktatói munkáját jegyzőként és titkárként is dolgozott a belgrádi bíróságon, majd iskolaigazgató Sidben. 1862-ben Opatovacon halt meg.
Bertalan Lajos vízépítő mérnök volt, aki a 19. század legnagyobb magyar vízépítési munkájának, a Tisza-szabályozás befejezésének irányítójaként vált ismertté. Pályafutása során az Országos Vízépítési Igazgatóság tiszai, majd dunai osztályát vezette. Emlékét ma is őrzi a szegedi Bertalan híd, valamint egy budapesti utca és villamosmegálló, amelyek a nevét viselik.
Manninger Gusztáv Adolf magyar mezőgazdász, egyetemi tanár, entomológus. 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. Szakmai munkássága a növényvédelem, különösen a talajlakó kártevők és a répakártevők előrejelzésének területén volt kiemelkedő. Az 1956-os forradalomban való részvételéért 1957-ben eltávolították az egyetemről, de később a Növényvédelmi Kutató Intézetben, majd ismét a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen folytathatta munkáját. Gazdag szakirodalmi örökséget hagyott hátra, és emlékét a Keszthelyi Egyetemen emléktábla és mellszobor is őrzi.
Manninger Jenő magyar orvos, baleseti sebész és egyetemi tanár, aki hazánk baleseti sebészetének meghatározó alakja volt. Ő végezte az országban az első korszerű csípőprotézis-beültetést 1968-ban, és európai hírű kézsebészeti iskolát hozott létre. Hosszú pályafutása során az Országos Baleseti Intézet főigazgatója (1978–1989) volt, és jelentősen hozzájárult a magyar baleseti sebészi hálózat kialakításához. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, köztük a Batthyány-Strattmann László-díjjal és a "kézsebészet úttörője" nemzetközi címmel.
Hegyi Sándor magyar labdarúgó-hátvéd, aki pályafutása során főleg a Pécsi Lokomotív (később Pécsi Dózsa) csapatában játszott. 1955-ben kétszer szerepelt a magyar válogatottban. Ismert volt kiváló rúgótechnikájáról, pontos helyezkedéséről és erős fejjátékáról. Pályafutása után, edzői oklevellel rendelkezve sem vállalt edzői megbízatást.
Obersovszky Gyula költő, író és újságíró, aki kezdetben aktív résztvevője volt az ország kulturális és politikai életének, majd az 1956-os forradalomban betöltött szerepe miatt halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték. 1963-as szabadulása után a Sportfogadás lapnál dolgozott, de az 1989-es rendszerváltás után ismét aktívan kiállt az igazságtétel mellett, és számos irodalmi művet publikált. Bár számos kitüntetést kapott, szélesebb körben ma már kevésbé ismert személyiség.
IP-címe alapján az Ön jelenlegi tartózkodási helye: ZALAEGERSZEG
