Pécs és Mohács közt nagyjából félúton fekszik, légvonalban mindkettőttől körülbelül 20-20 kilométerre. Központja vonatkozásában azonban zsáktelepülésnek tekinthető, mert oda csak a főútból délnek kiágazó 57 102-es számú mellékút vezet be. A két település, Belvárd és Kisgyula egyesüléséből keletkezett.
A község Árpádkori település, fejedelmi, királyi birtok, az első hitelesen igazolható jelzés a faluról: 1056-ban a pécsi püspökség birtoka. Területe már régebben is lakott volt, ókori leleteket is találtak itt.
Belvárd neve IV. Béla király Béla herceg nevű fiától eredhet. A tatárjárás után kisebb erődítmény épült, Bélavára, mely közelében alakult ki a falu. Béla herceg halála után a vár, és környéke ismét a fejedelmi Gyula család egyik ágáé. A várat 1330 körül rombolták le, de a falvak (Belvárda, Yula) újraépültek. A középkorban a vidék egyik központja volt, 1484-től káptalani iskolával, 1356 óta vásártartási joggal rendelkezik. A török idők végére a település teljesen elpusztult. A falu késői utóda már a völgybe települt, Belvárd 1720 körül, Kisgyula 1818-ban települt át a mai helyére. 1730 körül lakossága eléri a 150 főt, mellyel a környék egyik legnagyobb települése volt. 1746-50-ben református magyarok települtek le, akiknek anyakönyve máig megmaradt. 1895-ben körjegyzőség létesült, melyhez Gyula, Kisbudmér, Nagybudmér tartozott, majd a 30-as évektől Olasz, Hidor, Birján. A mai község Belvárd, és Kisgyula egyesüléséből jött létre 1928-ban.
Alapadatok
Testvértelepülések
Tudtad?
Zászlós kút legendája: a monda szerint itt az ingoványban egy egész lakodalmas menet süllyedt el zászlóstul.
BELVÁRDGYULÁNAK ősi földjén. Ezernyi titkot sejt a nép,
Kimondja, hogy szólt rég a törvény, Mi volt a rossz, mi jó s mi szép.
Sokácok laktak erre régen,
S mindazt, mi divott hajdanán,
Regéli most is sorra szépen
Elagott férfi s ifjú lány.
Mesélik minden télen újra,
Leányt hogy’ adnak férjhez itt,
Beszélnek róla titkot súgva
Ehhez mi jó, s mi nem segít.
S egyszer csak szól egy régi monda:
Esküdni jött egy ifjú pár…
Nem volt több templom, miért lett volna,
Mihozzánk jött el hét határ!...
Leszállt a néma, barna alkony,
Belvárdon, s táján mély a csend,
S egyszerre távol erre hangzón
Legények ajkán nóta zeng.
Jönnek a cifra nászszekéren,
Szalaggal, díszben, ékesen,
Kocsin az új pár, s még vagy négyen,
Ott jönnek már a réteken.
Szekéren zászló, s dísztök rajta,
Dalol a víg nép hangosan,
Kocsis a két mént fogva tartja,
Belvárdnak itt rossz útja van.
Megtorpan egyszer mind a két ló,
Sehol a föld, a biztos út,
Mit ér az ostor, átok, szép szó?
Sötét van, s tört a meggyfarúd!
Eszükbe jut egy lánynak átka,
Az sújtja őket sorra mind,
Ott vesznek együtt hajnaltájra,
Zászlójuk vége áll csak kint.
Nyomukra forrás vall a réten,
Regélni róluk bárki tud,
S azt, hol a násznép eltűnt mélyen,
Így hívják máig: Zászlóskút.