A település már a honfoglalás korában létezhetett, de a fennmaradt írások közül csak 1220-ban említi először a Váradi regestrum. Később villa Horvaut, majd Horuád, Horvát alakban is írják. Anjou-kori okmányokban Horváti néven szerepel. A 13. században a bélháromkúti apátság birtokához tartozott. A 14. században már temploma is volt.
1950-ben Bánhorvát Bánhorváti néven egyesült a szomszédos Bánfalvával.
A csendes harmónia, a természetközeli élet szépsége jellemzi a települést.
A legnagyobb értékük mégsem a természeti környezet vagy a látnivalók, hanem az ott élő emberek alkotta közösség. A közösség, melynek tagjai együtt élik mindennapjaikat, együtt ünneplik eseményeiket, segítik és támogatják egymást.
Alapadatok
Vármegye
Borsod-Abaúj-Zemplén
Testvértelepülések
Tudtad?
Damasa Rózsika a hegy oldalában sétált, amikor meghallotta a juhászfiú gyönyörű tilinkózását. A lány a hang irányába ment, hogy megnézze, ki játszik ilyen szépen. Bodó Péternek hívták a fiút, akivel első látásra egymásba szerettek, de nem lehettek boldogok, mert az öreg Damasa úr hallani sem akart a szegény Péterről. A fiatalok szívét a bánat emésztette, mert nem találkozhattak. Rózsika a nagy szomorúságában kiment a Csom-patak felett meredező sziklákra és a mélybe vetette magát. Ekkor a hegy hatalmas dübörgéssel szétszakadt, a megriadt állatok berohantak a faluba, ahol a lakosok rémüldöztek, mert nem tudták, mi történt. A bátrabb férfiak baltákkal és kaszákkal felszerelkezve mentek megnézni, mi okozhatta a nagy ijedséget. Kiérve meglátták a kettéhasadt hegyet és a sziklák között Rózsika holttestét. Péter a szemközti hegyen siratta szerelmét, és könnyeiből lett a Bodó-tó. A szakadék és a tó az ő örök szerelmük emléke.
A tragikus történetet Lenkey Gyula, Bánhorváti lelkésze adta közre 1948-ban a Borsod-Gömör vármegyei és nagymiskolci Kincses Kalendáriumban.
Akikre büszkék vagyunk
Magyar országgyűlési képviselő, publicista, műfordító, az MTA levelező tagja, a Kisfaludy Társaság rendes tagja volt.