Baksa

Baranya

sellyei

7834

829

A település első írásos említése 1247-ből származik, amikor Baxa vagy Boxa néven jegyezték fel. A Baksa helynév személynévi eredetű, a régi szláv Boksa vagy Bogsa névből alakult ki. A legkorábbi okiratok szerint a falu a kovászdi vár katonáinak birtokában volt (ez a mai Horvátország területén, a hajdani Valkó vármegyében helyezkedett el), és határa magába foglalta a mai Tengeri települést is. A községen áthaladó patakot, amelyet korábban Malomároknak neveztek, a források Dobonuk néven említik. A török hódoltság idején, szemben a szomszédos Rádfával, Baksa nem pusztult el. 1543-tól a mohácsi szandzsákhoz, majd 1600-tól a nagykanizsai beglerbégséghez tartozott. 1627-ben Dávid Pál, a pécsi püspök birtokai között szerepelt, 1664 után pedig a Zrínyi–Draskovich család tulajdonába került. 1675-ben Zrínyi Miklós második feleségének birtokjegyzékében ismét feltűnik a falu neve. A szabadságharc leverése után a Habsburg Birodalom átfogó közigazgatási reformokat vezetett be Magyarországon: bevezette a megyék járásokra osztását, létrehozta a csendőrkerületeket, és szabályozta a jegyzőségek működését. Ekkor Baksa a szentlőrinci járáshoz került, s azon kevés települések közé tartozott, ahol csendőrőrs és jegyzőség is működött. A baksai jegyzőséghez ekkor 11 település tartozott, összesen mintegy 3200 lakossal. Az első világháború után a község antant megszállás alá került, majd rövid ideig a Szerb–Magyar Köztársaság része volt.