Alsótold

A Cserhát dombság szívében, Pásztótól 12 km-re nyugatra fekszik, a 2122-es és a 2123-as utak találkozásánál.

Római katolikus temploma 1805-ben épült.

A környék, a cserháti táj rendkívül változatos, remek kirándulási lehetőségeket kínál.

A községen áthalad az Országos Kéktúra útvonala.

Alsótold és Felsőtold határában, a Mogyorós-Sástó dűlő dombján szántás közben bukkantak rá a mintegy ezer éves, több szintből álló temetkezési helyre, alatta pedig római kori település nyomát fedezték fel.

A község első írásos említése 1265-ből származik. Ebben az időben viszont Alsótold és Felsőtold még egy település volt, így valójában nem csak Alsótoldról szól a feljegyzés. Egy 1327-ből való dokumentumban a hollókői uradalom szomszédjaként említik a községet, és annak tulajdonosát, a Toldi családot. Ők voltak a birtokosok egészen 1470-ig.

Az 1542-es évben öt portát írtak össze Toldon, hét évvel később pedig már a török is adóztatta. Amikor 1552-ben elestek a környező települések várai, valószínűleg Told is elpusztult, mert a XVI. és XVII. században a feljegyzések pusztaként említik a területet. A XVIII. század közepén kezdett el újra benépesedni.

A legtöbben 1900 és 1920 között éltek a községben, amelynek a lélekszáma ekkor is csak maximum 403 fő volt. Lakossága azóta az elvándorlás és az alacsony születésszám miatt folyamatosan csökken.

1990. október 12-e óta Alsó- és Felsőtold két különálló település.

A falut a Szuha-patak szeli át, amely Garábtól északra, a Zsunyi-hegy déli oldalán ered. Emiatt Cserhátszentivánig Zsunyi-pataknak nevezik. A legtöbb térképen is így szerepel.

A faluszerkezet fésűs beépítésű utcasorok, a tájhoz alkalmazkodó kanyargós, keskeny utcák. E község lakosságának évszázadokon át a földművelés, az állattenyésztés nyújtotta a megélhetéshez a legszükségesebb javakat. A vidék mezőgazdaságának fő jellemzője, hogy dimbes-dombos, lejtős nehezen művelhető.

A lakosság életkörülményeinek fejlődésében azonban nem csak a völgyeket körülhatároló hegyek koszorúja szabott határt, hanem a földesúri nagybirtokok is. A jobbágyok, zsellérek, cselédek és a néhány hold földdel rendelkezők élete ellentétben állt a táj gazdagságával, szépségével. A hegyek, dombok közé szorítva, a külvilágtól elszigetelten nagy szegénységben éltek itt – Mikszáth szavaival élve – a jó palócok és a tót atyafiak egyaránt. A művelhető földterület talaja kötött, sovány, lekopott. Ugyanannyi vetőmag kell itt, mint a gazdagon termő alföldibe, de többszörös munkával is csak feleannyi termést hoz.

A faluban 1993 óta működő Bercsényi Fazekasműhelyben, megtekinthető a kerámia edények készítésének folyamata. Mindig céljuk volt, hogy hagyományos népi kerámiát a mai kor igényeihez alakítva, tartós használati kerámiákat készítsék. Így kezdtek el foglalkozni, kőcserép étkészletekkel, amit magas hőmérsékleten 1230-fokon kemény cserépé égetnek, így alkalmasak a napi rendszeres használatra. A keménycserép étkészletek mellett, a sütő-főző edények is megtalálhatók és vásárolhatóak helyben, csodálatos környezetben kialakított műhely és a munkafolyamatok is megtekinthetőek.