A község közigazgatásilag évszázadokon keresztül Bihar vármegye érmelléki járásához tartozott. 1872-ben, részben politikai okokból, részben pedig azért, hogy minél nagyobb számban jusson vezető-irányító munkakörhöz a birtokát vesztett dzsentriréteg, addig soha nem tapasztalt mértékben emelték a járások számát az országban. Ez oda vezetett, hogy az érmelléki járást – amelyet időnként álmosdi járásnak is neveztek – négy kisebbre: az érmihályfalvai, székelyhídi, margittai, micskei járásra osztották. Álmosd ekkor a székelyhídi járásba került.
Az első világháborút követő trianoni békeszerződés következtében településünk Csonka-Bihar vármegye része lett, melynek megyeszékhelyévé Berettyóújfalut nevezték ki. Bár a békediktátum következtében Székelyhid Romániához került, a járás nevét megtartották, s a Magyarországon maradt települések közül Álmosd, Kokad, Nagyléta, Újléta mellett területét Vértessel, Monostorpályival és Hosszúpályival ki is bővítették.
A két világháború közötti magyar államvezetés a területi revízióban bízva, amíg Székelyhíd vissza nem tér", Nagylétát jelölte ki a székelyhídi járás székhelyéül. A második bécsi döntés eredményeként 1940-ben az elszakított részek anyaországhoz való visszatérésével 1944-ig ismét Nagyvárad lett Bihar vármegye székhelye, s a székelyhídi járás is visszakapta elnevezés szerinti központját. Ezt követően Álmosdot a berettyóújfalui megyeszékhellyel működő Bihar megye nagylétai járásában találjuk. Falunk járási székhelye is marad az 1960-as évekig Nagyléta, miközben az 1950. évi közigazgatási reform következtében létrejön Debrecen székhellyel Hajdú-Bihar megye, s Álmosd is ennek részét képezi. Az 1960-as években településünk átkerült a debreceni járásba, s ott maradt a járások megszűnéséig (1983-ig).
Jelenleg a Derecske-Létavértes-i kistérséghez tartozik.
Alapadatok
Tudtad?
Álmosd falucskának komoly irodalomtörténeti jelentősége van, hisz itt élt születésétől 6 éves koráig, majd újból 1812–1815 között a magyar Himnusz megalkotója, Kölcsey Ferenc. Álmosd neve azonban a történelemkönyvek lapjain is szerepel, hisz itt zajlott 1604-ben a Bocskai-féle szabadságharc egyik fontos csatája.
"1604. október 15-én hajnalban verték szét Bocskai István hajdúi Johannes Pezzen császári ezredes hadtestét az Álmosd és Diószeg között vívott ütközetben, aminek eredményeként a bihari nemes úr vezetésével hamarosan országos felkelés bontakozott ki a Habsburg uralom ellen. […]
Az erőviszonyok tekintetében Belgiojoso elsöprő fölényben volt: Bocskai mindössze néhány száz hajdúra és a környékbeli lakosság támogatására számíthatott, míg a főkapitány mintegy 10 000 katonával rendelkezett. Másfelől ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy a császári had egyharmada ugyancsak hajdúkból állt, akik protestáns hitük miatt állandó konfliktusban álltak parancsnokaikkal és a prágai udvarral. Jóllehet, Belgiojoso egyhavi zsold megelőlegezésével igyekezett erősíteni katonái hűségét, Bocskai a táborozás alatt felvette a kapcsolatot az ellenséges seregben harcoló hajdúk kapitányaival, és áttérítette őket a maga hűségére. Az átállás azután zajlott le, hogy a főkapitány október 14-én hírül vette, hogy Pezzen már Álmosdnál jár, és kiadta a parancsot az indulásra. Belgiojoso csapatai egyesítését az éj leple alatt akarta végrehajtani, ezért a hadmozdulat csak éjfél után vette kezdetét; a menetoszlop élén az – árulásra készülő – könnyűlovas hajdúk vonultak, akiknek az első csoportja a diószegi hídnál atrocitás nélkül elhagyta Pezzen hadát, a második lovascsapat érkezése azonban már felkeltette az ezredes gyanúját, és a szóváltásból fegyveres összecsapás lett.
A csel tehát nem sikerült tökéletesen, a puskalövések zajára azonban Bocskai közelben rejtőző katonái is előtörtek a sűrűből, és véres küzdelemben pirkadatra szétverték az ostromágyúkat szállító hadtestet. Pezzen oldalán sziléziai vértesek is harcoltak, akik többször is visszaszorították a könnyűlovas hajdúkat, a német gyalogság pedig több órán át kitartott a csata elején összevont szekérvárban, ám hajnalban egy lőporrobbanás megpecsételte a védők sorsát. Pezzen hadteste szinte teljesen megsemmisült, az ezredes Bocskai István fogságába került.
Az Álmosd és Diószeg között vívott csatában tehát a későbbi fejedelem valójában csak Belgiojoso seregének egyik hadtestét győzte le, ez a csapás azonban igen érzékenyen érintette a főkapitányt, hiszen ostromágyúi a felkelők kezébe kerültek. A hajdúk átállása és Pezzen katasztrofális veresége után Belgiojoso vélhetően pánikba esett, ugyanis annak ellenére, hogy még mindig túlerőben volt Bocskaival szemben, előbb Váradra vonult, majd visszahúzódott a Felvidékre. Kezdetét vette a két esztendőn át tartó szabadságharc, amelynek eredményeként – és Bocskai István körültekintő politikájának köszönhetően – Erdély megtarthatta korábbi részleges szuverenitását, ezzel együtt pedig a tizenötéves háború is lezárult."
A településtől délkeletre, a régi Alföldi Kéktúra útvonala mentén helyezkedik el a fent vázolt csata emlékműve, amelyről Álmosd község honlapja a következőket írja: "Álmosd határában, az egykori csata helyszínén avatták fel a Bocskai István fejedelem által vezetett szabadságharc egyik legmonumentálisabb emlékművét 1996-ban, a község és a Hajdú-városok Szövetsége kezdeményezésére, nagy összefogás eredményeként. A rusztikus, nyolc méter magas központi kőtömbön Bocskai István lovas domborműve látható, körülötte körben elhelyezett köveken a csata jelenetei elevenednek meg. Az alkotás Győrfi Lajos szobrászművész munkája, melyet helyben készített el."
Akikre büszkék vagyunk
Jogász, Bihar vármegye alispánja, országgyűlési követ, alnádor, hétszemélynök, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka (1801-1839), a Magyar Királyi Szent István-rend kiskeresztes kitüntetettje. Itt született 1753. november 14-én. Meghalt 1841. április 20-án.
Építész, a debreceni Református Nagytemplom tervezője.
Született 1755-ben.
Olimpiai bajnok vízilabdázó. Született 1895. augusztus 13-án.
Festő. Született 1940. június 9-én.
IP-címe alapján az Ön jelenlegi tartózkodási helye: ZALAEGERSZEG
