Akasztó Község a Duna-Tisza közén, Bács-Kiskun megyében, a dunaföldvári hídtól 25 km-re, Solt és Kiskőrös között fekszik.
A település több mint 700 éves, de már két évezreddel ezelőtti időből is találtak az Akasztóhoz tartozó Döbrögec-pusztán tárgyi emlékeket, az I.sz. sz. 91-ből származó római kori Victoria szobrot. A végtelenül szorgalmas lakosság a Homokhátság nehéz körülményei ellenére is megtalálta boldogulását.
A megszelidített homokon virágzó szőlőtermesztés alakult ki, melynek köszönhetően a környező településekkel együtt az utóbbi évitzedekben dinamikusan fejlődött. A település fejlett infrastruktúrájával, teljes közművesítettségével minden alapvető szolgáltatást biztosít.
Évek alatt nőtte ki magát az ÖKO-2000 Kft a település egyik legjelentősebb vállalkozásává. A több száz hektáros romantikus szépségű halastórendszer egy része turisztikai célokat fog szolgálni. Az itt tenyésztett "sziki" pontyok egy része pedig a helyi halászcsárdában várja az idelátogató ínyenceket.A lovassportok szerelmeseinek nyújt nem mindennapi kikapcsolódást a Musztáng lovas club arab ménese. A minden év májusában megrendezett országos western lovaglóversenyre számos neves versenyző érkezik hozzánk az ország különböző részeiből. A megyében is nagy érdeklődést kiváltó rendezvény látványos tűzijátékkal zárul. A település helyi ünnepe a Mária napi búcsú és a hozzá kapcsolódó Falunapok.
Alapadatok
Testvértelepülések
Ada (Szerbia)
Kraszna (Románia)
Tudtad?
A helyi hagyomány szerint a község neve onnan ered, hogy a rossz utak miatt az átutazók a kerékakasztó sár miatt nem tudták útjukat folytatni, megakadtak. Más feltételezés szerint a falu egykori földesurának pallosjogáról kapta az Akasztó nevet, mely 1278-ban Akazthow formában és 1291-ben mint Okoztou szerepel oklevelekben.
A jelenlegi település ugyan az Árpád-korban keletkezett, de az Akasztóhoz tartozó Döbrögecpusztán római kori tárgyi emlékeket is találtak, így például az i. sz. 91-ből származó Victoria-szobrot. Századokon át királyi birtok volt, de a török hódoltság idején szinte teljesen elpusztult. A szatmári békekötés után, 1719 körül népesült be újra, jórészt felvidéki szlovák telepesekkel, akik már a 18. század végére teljesen elmagyarosodtak. 1737-ben a Bosnyák család, 1770-ben a Batthyány család volt a falu földesura. A 19. században a Blaskovich, Bencze és báró Kaas családok voltak a fő birtokosok. A két világháború között gróf Milványi Cseszneky Mihálynak volt Akasztón jelentősebb szőlőbirtoka és malomipari vállalata.
Akikre büszkék vagyunk